#32 - Csak szereztem egyet...

Hogy mit szereztem? Hát egy középformátumú, ikerlencsés gépet, nevezetes egy Ljubitel 2-t. Már egy ideje szemeztem vele, de aztán lemondtam róla, mert láttam vele készült fotókat. Elég szemcsések, és "furák" voltak, nem igazán nyerték el a tetszésem. Meg aztán úgy gondoltam elég nehéz és drága egy ilyet szerezni. Ezen kívül a lyukkameráimmal is hasonló hatást érhettem el, így semmi kedvem nem volt pazarolni a pénzem.

Végül aztán úgy esett, hogy pár hete láttam egy fotósnak a videóit a youtube-on, és olyan lélegzet elállító fotókat készített hasonló kamerával, hogy leesett az állam. Természetesen kiderült az is, hogy azok a fényképek, amik szemcsések voltak, lejárt szavatosságó filmre készültek... De nem is ez a lényeg. Elkezdtem hát vadászni egy ilyen kamerára. Még tavasszal láttam egyet a Soós fotó-ban (kis fotós szaküzlet, ahogy mindenféle fotós felszerelést és fényképezőgépet lehet vásárolni, de leginkább analóg dolgokkal foglalkiznak), viszont, akkor nem vettem meg (szidtam is magam most érte...). Úgy voltam azonban vele, hogy ugyan, hány ember vásárolna ilyet, biztos ott lesz, vagy ha nem is az, de egy másik bitos lesz, és ezen felbuzdulva elmentem két héttel ez előtt körülnézni az üzletbe. Sajnos nem volt. Viszont egy tekercs középformátumú filmet vettem, csakhogy az legyen. Meg gondoltam egy kis "voodoo" mágiát bevetek, és ezzel akartam magmhoz vonzzani a gépet.

Ilford FP4 Plus125 Black&white rollfilm

A varázslat meg úgy tűnik működött. :D Tegnap, ezen az esős szombati reggelen csak úgy gondoltam egyett, és felhívtam a boltot, ugyan van e ilyen gépük. És volt! Én úgy megörültem, mondtam, hogy tegyék félre, és egy 40 perc múlva ott leszek. Így is volt, felöltöztem és már rohantam is. Kicsit aggódtam, hogy a gép ramaty állapotban lesz, fel is voltam készülve rá, hogy nem veszem meg, ha használhatatlan vagy piszkos a lencséje. De, ami ott fogadott, az maga volt az álom. Gyönyörű állapotban lévő TLR gép, egy Ljubitel 2.

Szóval sikeresen végződött a vadászatom. Még a boltban az eladó hölgy kedvesen és türelmesen elmagyarázta, hogy mit hogyan kell állítani a gépen, mert a digitális kamerák után, sőt, a sima "hétköznapi" analóg gépek után is, ez egy teljesen más világ. Meg kell tanulni a használatát, annyi szent. A bele való roll filmtekercseken nagyon kevés,  mindösszesen 12(!) kockányi hely van. De még jelenkezem, és akkor már mintaképeket is mutatok, mert alig várom, hogy használjam, és szerintem egy a következő héten be is fog következni :)

Szép estét! :)

#31 - Egy kicsit otthon, és elküldtem a nevem a Marsra :)

Bele sem merek gondolni, hogy milyen régen írtam a blogra. Aztán megnéztem a legutolsó bejegyzés dátumát és elszégyelltem magam. Na de most úgy érzem, hogy van miről írnom. Ugyanis voltam végre otthon, egy kicsit szusszanhattam, és rá kellett döbbennem, hogy én nagyon szeretem az őszt, mint évszakot. Még azzal együtt is, hogy a MÁV-on majd meg fagytam, mert a hideg ellenére nyomatták a légkondit a kupéban, és hogy mire hazabandukoltunk anyával már azon sem csodálkoztam volna, ha másnap lázasan ébredek. De szerencsére nem így történt.

De miért is szeretem az őszt? Valahogy a hűvös levegő, amit a korhadó levelek és a jellegzetes füst "szag" megfűszerez, mindig valami eseményhez köthető volt, amire szívesen emlékszek. Így amikor megérzem ezeket, mindig eszembe jutnak azok az idők/események/hangulatok. Például a gimi első évei, amikor még csak ismerkedtem Jánossomorjával,  és rossz helyen szálltam le a buszról, ami haza felé hozott, és sétálva kellett eljutnom a kisváros egyik végéből a másikba. Vagy amikor életemben először hétvégén bementem Óvárra, mert ott volt akkor Amerikából a Beggars Fortune nevű zenekar a Building Bridges, Breaking Down Walls mozgalom keretében. Eddig ugyanis sosem voltam koncerten és nem mentem be délutánonként Óvárra egyáltalán, örültem, hogy otthon kuckózhatok, és mindenki békén hagy. Vagy azok a kirándulások, amikről posztoltam is már itt a blogon, azok is többségében ősszel estek meg :) Szóval szeretem nagyon az őszt, és most is kellemes volt otthon.

Végre beszedtem a szolárgráfokat is, amik kereken 168 napig exponáltak :) Íme az eredmény! :)

A rajzolást sem hanyagoltam, született egy-két új kép, bár sajnos túlzásba nem estem ezen a téren sem. Terveztem, hogy az Inktóber kihíváson is részt veszek, bár ez eléggé sántít már most, hiszen egyetlen rajzot sem készítettem ebben a hónapban (még). :D De legalább egyet fogok!

Szeptember elején elkezdődött a fotós tanfolyam is, amire jelentkeztem még augusztus közepe táján. A  Nextfotónál tanulok, és imádom! De erről majd írok egy külön bejegyzést, mert sok élményem kapcsolódik ehhez és szerencsére egyelőre csak pozitív. Lassan sajnos a végéhez ér, de tervezem, hogy folytatom náluk a tanulást!

És beszálltam a Mars szondába is ;) Májusban indulunk! :) Egészen hihetetlen érzés a tudat, hogy odafenn örökre ottmarad a nevem. Valahol ijesztő is, de majd egyszer kifejtem, hogy miért.

Ezen kívül még az olvasás az, ami lekötötte a figyelmemet, és a blogolás. Másik két blogom útját is próbálom egyengetni. :) Olvasni valók közül elég sok könyvet össze gyűjtögettem, de a legnagyobb szerelem nálam a Helikon zsebkönyv sorozata. Rengeteg téma, szerző és cím. Lehet válogatni, az biztos, csak győzzem majd olvasni őket. Most éppen Vonnegut könyvének, Az ötös számú vágóhíd-nak a végén járok. Utána Hoffman Arany virágcserepe ön, majd Csáth Géza különös regénye, az Egy elmebeteg nő naplója. :)

Nem szeretném most ennél hosszabbra ereszteni, ezért most elbúcsúzom :) Remélem sikerül gyakrabban írnom majd! :)

Jóéjszakát!

#30 - Just for fun! :)

Hát, hihetetlen, hogy még csak ennyi bejegyzés van ezen a blogon, pedig már vagy 2 és fél, sőt lassan három éve írom :O. Na jó, ezen a továbbiakban segítünk és kicsit felpörgetjük a dolgokat :) De addig is, itt egy kis játék, csak a móka a kedvéért. Utat lehet nyerni Izlandra, és én is beneveztem, hiszen nagy álmom oda eljutni! A nevezést ti is megtehetitek

EZEN A LINKEN

Jó szórakozást, és nagyon kellemes ünnepeket mindenkinek! :)

#29 - Őszi szünet, vagy valami hasonló :)

Már szeptember óta dolgozom, így nem igazán volt időm haza utazni, és sajnos a hétvégék sem úgy alakultak, hogy el tudjak menni kirándulni. Ugyanis egyedül nem szeretek, és senki nem volt, aki hajlandó lett volna velem eljönni, így ez kimaradt az őszből. :( De szerencsére jöttek az ünnepek, a mindenszentek és a halottak napja, így haza tudtam utazni hosszabb időre, otthon pedig elmentünk kirándulni Keresztanyámékkal, és Páromékkal. Nagyon élveztem a hatalmas sétát Varbón, elsétáltunk egészen Mahócáig, sőt még onnan is tovább, egészen a Dobrica forrásig, ahol ittunk a forrás vizéből. :) Érdekes élmény ilyen természetes vízből kortyolni, bár lefagyott a kezem, amíg megtöltöttem a kulacsomat :D De megérte, lehet bután hangzik, de éreztem az egységet a természettel, és nem csak kívülről vett körül, de átitatott, átjárt, és a sejtjeim részévé vált. Ha lehetősége adódik bárkinek is, akkor mindenképpen próbálja ki, tényleg hatalmas élmény!

Az első dolog, amin megakadt a szemem, ez a magányos kis sziget a varbói tó közepén

 Mielőt neki vágtunk volna az útnak, még megettünk egy-egy hamburgert. Isteni finom hamburgert adnak a tópartján lévő hamburgerezőben.

Mennyei hamburger :)

Végül aztán nekivágtunk az útnak, aminek az első szakasza, ha egészen a hamburgerezőből indulunk, egy betonút, ami a tó mellett vezet el, plusz lehet látni ilyen kis bérbe vehető kulcsos házakat is.

Ilyen kis kulcsos házak vannak a tó partján, sőt, az is lehet, hogy bérbe vehetőek egy hosszabb kirándulás alkalmából

Ilyen szép színekben játszanak még mindig a falevelek :) Sajnos a fénykép nem adja vissza azokat az igazi szép színeket...

Voltak részek, ahol a fák már teljesen lecsupaszodtak, és felkészültek a télre. Néhány sárga levél maradt csak hírnökül a hatalmas lombkoronából

 Egyébként az erdőben eszembe jutott két népdal is, amit énekelgettem. Az "Akkor szép az erdő" és a "Sárgul már a fügefa levele". :) Az első nótával ellentétben szerintem nem csak akkor szép ;)

Nagyon ijesztő volt amikor lejöttünk a völgybe, és benéztünk a fák közé. Korom sötét volt annak ellenére, hogy hét ágra sütött a nap.

Az egyik nem titkolt szándékunk, hogy gombát is gyűjtsünk, persze nem volt szerencsénk, mert az idő már kicsit hidegebb a gombáknak, illetve valószínű a helybéliek, akiknek több lehetősége van kimenni, már jócskán legyűjtötték. Csak a mérgező példányok maradtak érintetlenül, ám ezek meseszépek voltak, így megnézni és lefotózni megéri.

Harkály tintagomba. Mérgező, de nagyon szép :)

Ezt nem tudom milyen gomba, de nagyon különleges kis szerzet volt. Megéri a lábunk elé nézni, amikor kirándulunk ;)

Azonban felfelé is érdemes néha pillantani...

Első alkalommal a blogon :) Túra felszerelésben :D Nem túl trendi, és a rendes túrahátizsákomat sem tudtam magammal hozni, de kényelmes volt :D

Ez itt már Mahóca :)

Csak úgy, szerintem igazán hangulatos :)

A Dobrica-forrás, ahonnan ittunk is.

Hamar sötétedett, de gyönyörű színekbe vonta a lemenő őszi nap arany fénye a túlpartot

Az utolsó kép, mielőtt elindultunk volna haza :)

#28 - 1956

Nos, nem igazán voltam benne biztos, hogy megírom e ezt a bejegyzést, ugyan is úgy vettem észre, hogy két tábor van. Vagy, akiket nem is igazán érdekel az esemény, csak egy munkaszüneti napot, meg kötelező megemlékezést jelent  suliban, vagy pedig mindenféle politikai hátsószándékot látnak az ilyen írások mögé. De végül úgy döntöttem, megírom, mert Magyarország egy jelentős eseményéről van szó, akár milyen szemszögből is nézünk rá.

Nekem leginkább azért számít érdekesnek, mert Nagymamám fent volt Budapesten, amikor kitört a forradalom, és első kézből hallhattam az eseményekről. Szerencsére nem volt a harcok közvetlen közelében, ha jól tudom, de az események hatásait, az akkori közhangulatot valamint azt, hogy rá milyen benyomást tett ez az eset, hallhattam Tőle. Ráadásul én a gimnazista éveimet Mosonmagyaróváron töltöttem, ahol különösen fontos esemény az 1956-os forradalom és szabadságharc évfordulójának megünneplése, az ott lezajlottak miatt (akit érdekel, hogy mi történt Mosonmagyaróváron, nyugodtan nézzen utána, rengeteg dokumentum van róla fent a neten). Egyébként egészen addig, amíg nem költöztünk oda, és nem láttam mennyire lényeges lehet egy ilyen esemény, nekem is csak egy ünnepnap volt, amikor nem kell suliba menni, persze előtte való napon mindig volt egy kínos feszengő megemlékezés ünneplőben... De nem igazán értettem miért olyan fontos ez. Aztán itt, Mosonmagyaróváron nem csak közhelyeket hallottam a magyar szabadságról, meg a hős hazafikról. Nem... Itt személyes történetek kerültek elő, fényképek, és korabeli újságcikkek, amik kikerültek a folyosókra, meg lehetett nézni a fotókat, el lehetett olvasni az akkori híradásokat. Sokkal közelebb került az emberekhez, személyesebb lett, így már az enyémnek éreztem. Persze sokkal jobban nem tudtam átélni, hiszen azért a legkegyetlenebb, legszívbemarkolóbb eseményeket gondosan eldugták a fiatal szemek elől, viszont legalább emelkedettebb volt a hangulatom ezeken az ünnepségeken, még ha azokon az újságcikkeken túl nem is jártam utána részletesebben.

Aztán később, egyetem alatt, minden október 23-át megelőző héten/hetekben már hallhatjuk a 4-es 6-os villamoson a történetet a harcokról, amik az egyes állomásokon dúltak, kikerülnek az aktuálisan előkerült fotókról, dokumentumokról a hirdetések a tömegközlekedési járatokra, vagy a hirdető oszlopokra, az évforduló tiszteletére rendezett színházi és mozielőadásokról értesítő anyagok mellé. Emiatt is kezdett el jobban érdekelni, és megkérdeztem Nagymamámat róla, és a mama csak mesélt és mesélt. Mesélt róla, hogy fiatal volt és továbbképzésen volt fent Pesten és ő csak annyit érzékelt a dologból, hogy a rádióban nem mennek a hírek, csak a szokásos reggeli zene, pedig lassan dél lesz, végül délután. Szerencsére ez kint volt Nagytétényben, ahol biztonságos volt valamennyire. Sokáig nem is mondtak nekik semmit, csak hogy nem mehetnek ki a városba, mert "zavargások" vannak. Végül aztán mondták nekik, hogy menjenek haza, mert baj van. Mamámék nem érték el a vonatot, ami Győr felé ment, ezért arra felé tartó kocsikra kéredzkedtek fel. A kocsikat pedig fegyveres gyerekek (!) állították meg, hogy megkérdezzék a rajta ülőket, hogy orosz szimpatizánsok e. Gondolom, aki az volt, azt nem is nagyon engedték ennél a pontnál tovább... De Nagymamám szerencsére eljutott végül Győrig, onnan pedig haza a faluba, ahol lakott.

Szóval valamennyire nekem is személyesé vált ez az évforduló, és mivel ez a 60. évfordulója a szabadságharcnak, gondoltam összegyűjtöm azokat a dolgokat, amikkel megemlékezhetünk erről az eseményről (szerintem) méltóképpen.

Könyvek:

Kandó Ata - Édes hazám, Isten veled!

Egy fotó album (nagyon közel áll a szívemhez a fotózás, és ezt a könyvet is a fotózás kapcsán vásároltam meg inkább, mint a szabadságharc miatt), amit Ata Kandó művésznő és egy fotós társa, Violette Cornelius, készítettek. A forradalom után menekülő emberekről készítették a képeket, és később albumba rendezték a fotókat. A könyv eladásából befolyt összeggel pedig a szétszakadt, menekülő családokat támogatták. Beteszek egy linket a könyv születésének történetéről, és Kandó Atáról.

http://maimanohaz.blog.hu/2011/10/23/ata_kando

Vajk Ádám (szerkesztő) - Mosonmagyaróvár 1956

Sajnos nekem nincsen meg a könyv, csak egyszer néztem meg, gyorsan átpörgetve, még gimnazistaként. Viszont biztos érdekes információk lehetnek benne, akinek van rá lehetősége pillantson bele.

https://bookline.hu/product/home.action?_v=Vajk_Adam_szerkeszto_Lukocsi_Zoltan_Mosonmagyarovar_1956&id=121725&type=22

Filmek:

Filmeket még nem nagyon láttam ebben a témában (nem, nem néztem még meg a Szabadság, szerelem című filmet...). Főleg azokra a filmekre vagyok kíváncsi, amik ebben az időszakban készültek, és az emberek nem csak megjátsszák a reakcióikat, hanem még szerves része viselkedésüknek, gondolkodásuknak minden, ami az '50-es évekre jellemző. Persze az újabb filmek elől sem vagyok elzárkózva. Lehet, hogy ideje lenne elővenni a Szabadság, szerelmet? ;) Amúgy találtam egy nagyon jó kis válogatást arról, hogy miket lehet érdemes megnézni megemlékezés céljából. Íme:

Filmek '56-ról

Zenék:

Az eseményeket zenében is megörökítették, így aki nem ér rá filmet nézni, de mégis szeretné kicsit felidézni az időszak hangulatát, elindíthat háttérzajnak pár korabeli számot, vagy olyat, ami bár későbbi, de az eseményekre reagálva/emlékezve született.

Elvis Presley - Peace in the valley Bizony, még Elvis is énekelt az eseményekről 1957-ben.

East - '56

Boross Ida - Honvágydal A dalt az ostrom alatt álló rádió épületben vették fel, és Boross Ida énekesnőnek a hátsó kijáraton kellett elmenekülnie a felvétel után.

Dokumentumfilmek:

Szeretem a dokumentumfilmeket, szinte minden témáról pro és kontra rengeteg anyagot lehet találni, ahogy erről is. Én megfelelő módjának tartom az emlékezésnek, hogy megpróbáljuk közelebbről megismerni ezeket a jelentősebb eseményeket. Közelebb kerül hozzánk, személyesebbé teszi, és talán megértjük, ezáltal pedig jobban átérezzük ezeknek az eseményeknek a jelentőségét.

Az '56-os forradalom története - CNN Cold War  (angol, magyar felirattal)

#27 - Sok újdonság a nap alatt

Hát, elég régen írtam, és az utazós blog ötlete kicsit dugába dőlt. Pontosabban ilyen formában, hogy most keveset menten helyeket meglátogatni, elég döcögősen megy. Mit döcögősen, egyáltalán nem... :/ Szóval maradok a standard blog felállásnál.

Amúgy azért is maradt ki ennyi időszak bejegyzések között, mert elég mozgalmas időszakot tudhatok a hátam mögött. Megírtam a szakdolgozatom (amit 5-ösre értékeltek, és amit meg is védtem, hasonló eredménnyel :) ). Utána államvizsga következett, elég sok tétellel, és sajnos csak 4-esre sikerült vizsgáznom... De sebaj, úgysem maradtam végül az akadémiai pályán, amit egyáltalán nem is bánok, és erre elég sok indokom van, de ezt majd talán máskor részletezem. Ez után pedig hazaköltözés Pestről. Anyukám vett lakást, így a nyarat itthon töltöttük Párommal, Miskolcon és vonzáskörzetében. Meccseltem a NAV-val egy elég banális hülyeségek miatt (de győztem!), és munkát kerestem ezerrel. Közben persze elég sok kirándulási tervünk dőlt dugába időhiány miatt... :/ Persze azért egy két helyre sikerült eljutni, és azért voltak érdekes események is.

Először is, a diplomaosztó! :) Igaz unalmas volt végig ülni a sok kézfogást és gratulációt, meg értelme nincs beszédeket (bocsánat, ha ezt valaki másképp gondolja, de szerintem pl. a HÖK elnök beszéde csak azért van, hogy az a hólyag mutogassa magát :D És nem hiszen, hogy olyan intelligens, hogy szabadidejében filozófusok műveit olvasgatja, amiből idézett... :P ), de amúgy igen büszke voltam, amikor rám került a sor és átvehettem ezt a kis kék huncutot, ami miatt annyit kellett "szívnom". :D

Aztán, voltunk két esküvőn is, amin jót ettünk ittunk, buliztunk, és ezúton is sok boldogságot kívánok mindkét ifjú párnak, és köszönjük a jó szórakozást! :D Voltam leánybúcsún is az egyik esküvő kapcsán, amin baromi jól éreztem magam! :D Az Orczy kalandparkot vettük birtokba (ÚRISTEN az egy külön bejegyzést is megér!) kora délután, utána meg rengeteg kocsmát :D Na jó, csak szórakozó helyet, és maximum 3-at, de nagyon jól éreztük magunkat, sok klassz leányzóval ismerkedtem meg ;) Addig viszont az egész csapatból csak a Menyasszonyt ismertem :D

Ami durva volt, hogy a dilomaosztó-leány búcsú kombóba bele tudtam passzírozni egy állásinterjút is! :D Életem első komolyabb állásinterjúja (eddig csak ilyen kamu interjúkon voltam...). Elég meglepően indult, hiszen mielőtt felutaztam volna Pestre, az előtt 1-2 nappal hívtak, rejtett számról (amit nem is szoktam felvenni) de most felvettem, és angolul szóltak bele :O Mondom, micsoda? Ez nagyon téves lesz... De utána tisztázódott, hogy igen, engem keresnek, ez nem téves, és nagyon kedves HR-essel beszélgettünk kicsit angolul, utána megkérdezte hogy hétfőn be tudok e menni interjúra. Mondom, persze! Ha másra nem is, tapasztalatnak jó lesz.  És egy tök jó hétvége után egy jó hangulatú kis állásinterjún találtam magam, írásbeli résszel, és egy két körös beszélgetéssel, és mindezt ANGOLUL! De nagyon kedvesek voltak, és csak pozitív emlékekkel jöttem el onnan, még azt sem bántam volna, ha nem vesznek fel. DE felvettek! Pár nap múlva hívtak, hogy igen, engem is felvettek. Megbeszéltük a részleteket (fizetés, kezdés, mi kell, meg még írnak erről emailt is) és most várom a szeptember 7-ét :D

Azóta albérletet is keresünk Párommal, de az már nem megy ilyen jól :/ De pozitív vagyok, az állást is "véletlenül" találtam (olyan helyre küldtem be az önéletrajzomat, amit egy FB csoportban láttam, és amúgy sem fűztem hozzá sok reményt, mert egy helyről sem hívtak addig vissza, csak olyanról, ahová PhD-zni kellettem volna /kamu állásinterjúk/), a lakást is véletlenül fogom. :)

Szóval, zanzásítva ennyi történt ezen a nyáron. Ja, és így a végére újra ceruzát, azaz most inkább szenet vettem a kezembe, és elkezdtem rajzolni. Most portrék ihlettek meg, azok közül is a kedvenc korszakaim már-már ikonikussá vált alakjai. Elsőre például George Adamski, aki az 1950-es években egyre nagyobb népszerűségnek örvendő ufológia egyik alakja. Nevezetesen azok közé a kontakták közé tartozott, akik ez időtájt bukkantak fel, szinte a semmiből, és azt állították, hogy kapcsolatba léptek más bolygók lakóival. Ezt pedig fotókkal és videókkal igyekeztek bizonyítani, amiknek az eredetisége illetve hitelessége mai napig vitatott, és rengetegen vizsgálják, kutatják ezeket a dokumentumokat. szóval jött az ihlet, és íme;

Tudom, nem 100% de évek(!) óta nem rajzoltam, és szénnel, és a kamera sem adja annyira vissza az eredeti képet :D

(Forrás: http://www.crystalinks.com/april17adamski.jpg)

#26 - Miskolc-Tapolca, Lillafüred, és visszatérés Fehérkőre :)

Nem rég hosszabb időre haza látogattunk. Sajnos az időjárás nem tette lehetővé, hogy többet menjünk kirándulni (pedig az volt a terv, hogy több helyre is ellátogatunk). Viszont az otthon töltött idő utolsó napjaiban sikerült ellátogatni pár helyre. Leginkább Miskolcra és vonzáskörzetébe. Nem szedem szét külön posztokra, egyben írok mind a három helyről.

Not so long ago we travelled back to home. Unfortunatelly the weather was not so good, this is why we couldn't go for more trips (we planned that we will go on several long trips). However the last days what we spent at home we were able to go some places. Especially to Miskolc and its catchment area. I won't split the stories about the trips to different entries, I will write about the three places in the same post.

Miskolctapolca

Már az őskorban is lakott vidék volt, erre utalnak a Szentkereszt-barlangban megtalált pattintott kőeszközök, ékszerek és csontok. Miskolctapoca azonban manapság leginkább a Barlangfürdőjéről híres. Most sajnos nagyon hűvös volt, hogy bemenjünk fürdőzni (pedig ez nem lehetetlen, a fürdő télen is nyitva tart a pancsolni vágyók előtt). A benti terekben ugyanis meleg vizű medencék vannak. Leginkább csak a Barlangfürdő körüli parkban sétálgattunk. Szerencsére ahhoz már elég jó idő volt, hogy nyíljanak a vízi növények, ráadásul rengeteg mókus is volt a parkban.

The area has been inhabited since ancient times, this suggests the found chipped stone tools, jewelryes and bones. In nowadays Miskolctapolca is famous for its Cave-bath. Unfortunatelly the weather was too cold for go inside and having a bath (but the Cave-bath is open even in winter for those whom want to enjoy it). Inside the cave there are hot watered pools. We mostly walked around the park near the cave. Fortunatelythe weather was enough warm, so the waterlillies bloomed, furthermore there were a lot of squirrel around the park.

Lillafüred és Fehérkő-kilátó

Lillafüred szintén Miskolchoz tartozik, de a belvárostól több kilométerre található. Autóval, vagy tömegközlekedéssel közelíthető meg. Miskolcról a Bükkszentkereszt felé menő busszal érdemes menni (városi buszok is visznek erre, de csak két átszállás árán), a jegyet Lillafüredig kell kérni :)

Rengeteg látnivaló van erre felé, most idő hiányában csak a Hámori-tavat jártuk körbe, és még a Fehérkő kilátóhoz mentünk el. Ezen kívül persze érdemes megnézni a Palotaszállót, és környékét. Leginkább a szálló körüli függőkertet és a Lillafüredi vízesést, ami a legmagasabb vízesés Magyarországon, ám nem természetes képződmény. A Palotaszálló építésekor a Szinva patak elterelésével jött létre a 20 méteres vízesés. Valamint érdemes kipróbálni a Lillafüredi Állami Erdei Vasutat is. Ezekről majd egy későbbi posztot szándékozok írni :)

Így tavasz közepén már elég sok tavaszi virágot látni és egyre több kétéltű, főleg békák merészkednek elő. A természet lassan felébred :)

Lillafüred also belongs to Miskolc, but it's several kilometers from the city center. You can reach Lillafüred by car or public transport. If you choose the public transport you sould go from Miskolc by the bus towards Bükkszentkereszt (you can also go by the Miskolc city buses, but it will takes two transfers before you reach Lillafüred) and you should ask the ticket to Lillafüred.

There are plenty of attractions here, however we only walked around the Lake Hámor and go up to Fehérkő Lookout. Besides these sightings you should visit the Palace Hotel (Palotaszálló) and its surroundings, especialy the hangig garden around the Hotel and the waterfall. The waterfall at Lillafüred is the highest at Hungary, but it isn't natural formed. The 20 meters high waterfall was created by the diverting of the River Szinva while the Palace Hotel was built. You also should try the Lillafüred State Forest Railway. I would like to write entries about these in the future :)

In the middle of spring you abel to see a lot of spring flowers and a lot of amphibians, mostly frogs and toads, come out from their hideaways. The nature strats to awake :)

Rengeteg forrás fakad ezen a vidéken. Jelentős részük iható, és gyógyhatás tulajdonítható nekik (erről sajnos nem tudom, hogy iható e a vize). There are a lot of springs in this area. Most of them are drinkable and therapeutic effects attributed to them (I don't know the water of the spring on the picture are drinkable or not).

Lassan előbújnak a jó időre :) They came out because of the good weather :)

Vannak fák, amik egyszerűen csak kidőltek, egyenesen bele a tóba... There are some trees that just collapsed, straight into the lake...

Lillafüredi Állami Erdei Vasút egy része :) One part of the Lillafüred State Forest Railway :)

Elhagyatott csónakház a Hámori-tó partján Abandoned boat house on the soar of  Lake Hámor

Aranyveselke Golden saxifrage

Több féle növény vert tanyát a sziklahasadékokban. Jól megfér egymás mellett itt a haraszt, a moha és az évelő is.  Several plants live in the cliffs. Well coexist there the bracken, moss and perennials as well.

Fehérkő-kilátó

Elég nehéz gyalogtúra vezet fel a kilátóra. Nem túl meredek, de megérzi az ember lába. A helyet a sziklamászók is kedvelik. Több forrásban találkoztam vele, hogy gyakran terveznek ide sziklamászó túrákat is. A kilátóhoz az Erzsébet-sétányról induló kék turistajelzésű út vezet.

Két éve már meglátogattam a kilátót, igaz ősz volt, és hideg, és teljesen más látványt nyújtott, mint most tavasszal.

It's quite hard walking tour takes us up to the lookout. It's not too steep, but your leg will feel. The palce is popular among the climbers too. I found in a lot of sources that climbers also organise tousr to the Ferhérkő Lookout.

The lookout walkway, marked with blue trail, stars from Elizabeth Promenade.

I have been at the lookout two years ago, however it was autumn and the weather was chilling. The landscape was provided completely different view than now in spring.

  

Útban a Fehérkő kilátóhoz On our way to the lookout

Fehérkő kilátó tavasszal The Fehérkő Lookout in spring

A bejegyzésben található valamennyi fotó és írott szöveg a saját munkám és a 1999. évi LXXVI. szerzői jogi törvény védi. Engedély nélküli felhasználásuk más blogokon, egyéb internetes oldalon és egyéb médiumokon forrás megjelölése nélkül szigorúan tilos és büntetendő cselekmény!

All the contents of the blog are my intellectual product and protected under copyright law. Their use without my permission is penitentiary offence.

Kovács Laura