#31 - Egy kicsit otthon, és elküldtem a nevem a Marsra :)

Bele sem merek gondolni, hogy milyen régen írtam a blogra. Aztán megnéztem a legutolsó bejegyzés dátumát és elszégyelltem magam. Na de most úgy érzem, hogy van miről írnom. Ugyanis voltam végre otthon, egy kicsit szusszanhattam, és rá kellett döbbennem, hogy én nagyon szeretem az őszt, mint évszakot. Még azzal együtt is, hogy a MÁV-on majd meg fagytam, mert a hideg ellenére nyomatták a légkondit a kupéban, és hogy mire hazabandukoltunk anyával már azon sem csodálkoztam volna, ha másnap lázasan ébredek. De szerencsére nem így történt.

De miért is szeretem az őszt? Valahogy a hűvös levegő, amit a korhadó levelek és a jellegzetes füst "szag" megfűszerez, mindig valami eseményhez köthető volt, amire szívesen emlékszek. Így amikor megérzem ezeket, mindig eszembe jutnak azok az idők/események/hangulatok. Például a gimi első évei, amikor még csak ismerkedtem Jánossomorjával,  és rossz helyen szálltam le a buszról, ami haza felé hozott, és sétálva kellett eljutnom a kisváros egyik végéből a másikba. Vagy amikor életemben először hétvégén bementem Óvárra, mert ott volt akkor Amerikából a Beggars Fortune nevű zenekar a Building Bridges, Breaking Down Walls mozgalom keretében. Eddig ugyanis sosem voltam koncerten és nem mentem be délutánonként Óvárra egyáltalán, örültem, hogy otthon kuckózhatok, és mindenki békén hagy. Vagy azok a kirándulások, amikről posztoltam is már itt a blogon, azok is többségében ősszel estek meg :) Szóval szeretem nagyon az őszt, és most is kellemes volt otthon.

Végre beszedtem a szolárgráfokat is, amik kereken 168 napig exponáltak :) Íme az eredmény! :)

A rajzolást sem hanyagoltam, született egy-két új kép, bár sajnos túlzásba nem estem ezen a téren sem. Terveztem, hogy az Inktóber kihíváson is részt veszek, bár ez eléggé sántít már most, hiszen egyetlen rajzot sem készítettem ebben a hónapban (még). :D De legalább egyet fogok!

Szeptember elején elkezdődött a fotós tanfolyam is, amire jelentkeztem még augusztus közepe táján. A  Nextfotónál tanulok, és imádom! De erről majd írok egy külön bejegyzést, mert sok élményem kapcsolódik ehhez és szerencsére egyelőre csak pozitív. Lassan sajnos a végéhez ér, de tervezem, hogy folytatom náluk a tanulást!

És beszálltam a Mars szondába is ;) Májusban indulunk! :) Egészen hihetetlen érzés a tudat, hogy odafenn örökre ottmarad a nevem. Valahol ijesztő is, de majd egyszer kifejtem, hogy miért.

Ezen kívül még az olvasás az, ami lekötötte a figyelmemet, és a blogolás. Másik két blogom útját is próbálom egyengetni. :) Olvasni valók közül elég sok könyvet össze gyűjtögettem, de a legnagyobb szerelem nálam a Helikon zsebkönyv sorozata. Rengeteg téma, szerző és cím. Lehet válogatni, az biztos, csak győzzem majd olvasni őket. Most éppen Vonnegut könyvének, Az ötös számú vágóhíd-nak a végén járok. Utána Hoffman Arany virágcserepe ön, majd Csáth Géza különös regénye, az Egy elmebeteg nő naplója. :)

Nem szeretném most ennél hosszabbra ereszteni, ezért most elbúcsúzom :) Remélem sikerül gyakrabban írnom majd! :)

Jóéjszakát!