#10. - Boldogkővár

Haza értem, és nem is volt más egy hétig, csak suli... :/ TDK írás... De már a könyökömön jön ki az egész, alig várom, hogy leadjam... De legalább hétvégén lehetett pihenni :)

Rájöttem, (vagyis tudtam eddig is, csak sosem fedezgettem fel) hogy rengeteg szép látnivaló van itthon, amit azért legalább egyszer érdemes megnézni. Szóval ez a felfedező vágy munkált bennem, amikor előjöttem azzal az ötlettel, hogy nézzük meg Boldogkő várát. (Nagyon belejöttem kis hazánk titkainak kifürkészésébe. :D) El is indultunk keresztanyumékkal, hogy meglátogassuk a helyet. Egész könnyen oda találtunk, csak a feljáratot volt nehéz megtalálni, de a helybeliek kedvesek voltak, és szívesen eligazítottak minket a jó irányba. :)

Nos a történetéről sokat nem tudtam sajnos, de igyekeztem utána nézni. A tatárjárás után emelték, IV. Béla ösztönzésére. Egy aranyos kis legenda is van erről;

"A muhi csata után IV. Bélának menekülni kellett a tatárok elől. Menekülése során betért Aszaló községbe, ahol csak egy embert talált, egy öreg Bodó nevű koldust, aki a király aszaló mestere volt és személyesen is ismerte a királyt mivel többször is vitt neki Budára aszalt gyümölcsöt. Mikor megtudta, hogy a király a tatárok elől menekül megígérte neki, hogy elbújtatja; jobbágy ruhát adott rá és elbújtatta egy pincében. Két nap múlva meg is érkeztek a tatárok, de Bodó süketnek tettette magát. A tatár vezér kérdezgette az öreget de az folyton félrebeszélt, megunták és ott hagyták Bodót. IV. Béla megköszönte Bodónak a segítséget és a tőle kapott lovon tovább állt. Mikor a tatárok elhagyták Magyarországot és a király visszatért, Bodó Hét szekér aszalt gyümölcsöt vitt fel Budára a királynak, a szekerek bakjaira hét lányát ültette (Bodó tündérei). A király Bodó jóságáért birtokokat adományozott Bodónak(neked adom Aszaló és Bodolló községeket, valamint a környéküket, fel egészen a Zempléni hegyekig), de feltételeket szabott Bodónak; várat kell építenie 5 év alatt, mellyel megvédheti a környéket. mikor lányai megtudták a feltételeket, azt találták ki, hogy csak ahhoz a férfihoz mennek feleségül, akik legalább egy évig építik nekik a várat. Bodó megkérte a királyt, hogy hosszabbítsa meg az öt évet még kettővel. Ezután a Bodó lányok Budára voltak hivatalosak egy bálba, ahol meg is kérték kezüket és a vár építésbe is beleegyeztek. Nem sokkal később a másik négy lányt is feleségül kérték. A hét év alatt fel is épült a vár, amit kezdetben Bodókőnek hívtak. Később a várban tartották meg mind a hét lány esküvőjét egyszerre, IV. Béla király kérésére. IV. Béla így szólt az esküvő után: "E vár ezután Boldogkőnek neveztessék, mivel a hét szép leány, a hét tündér itt volt a legboldogabb!"" (Forrás; Wikipedia)

Körbejártuk, rácsodálkoztunk a "csinos kis" kínzókamrára (aminek a falait néhol barlangrajzok díszítették), és "szép kis" tömlöcökre, amikbe csak egy irányból volt be, vagyis inkább lejárat... Fentről. Optimisták a történészek, azt állítják, a mély gödrökbe csak leeresztették a foglyokat. Hát, reméljük :D

Hát... Nehezen vertek volna láncra...

Van egy állandó kiállítása is a várnak, Vagyis több; címer és érme kiállítás, páncélok, fegyverek és régészeti leletek (cserép darabok, várrol domborművek darabjai) és egy ólomkatona kiállítás. Érdekes volt újra látni olyan pénzeket kiállítva, amik már nincsenek forgalomba, de még emlékszem rá, hogy fogtam őket a kezemben :D Öreg vagyok? :S

Az ólomkatonás is vicces volt, mert nagyon szép kis bábuk voltak, és a különböző vitrinekben csatákat vagy életképeket jelenítettek meg. Nagyon szép volt :)

Aztán meg szerettünk volna ebédelni, de ez nem jött össze, mert a vár környékén sok volt a katica :/ Röpdöstek, szálltak mindenre, amit csak értek, és ezek a nem jó katicák (Harlekinkaticák, kiszorítják szegény kis hétpettyest :( ). Szóval visszamentünk Boldogkőváraljára, ami a vár "alatt" lévő kis település. Itt egy kőasztalon megebédeltünk, szendvics savanyúság, stb. :D Aztán Szerencs irányába elindultunk haza. Persze bort azt szerettünk volna venni, hiszen a  vidéken elég sok bortermelő és pincészet van. Mádon álltunk meg, és sikerült pont egy borosgazda udvara előtt leparkolni. Amikor bementünk az udvarra, hogy megkérdezzük, hol a legközelebbi pincészet, magára mutatott (Tokaj Classics Borászati Kft.). Persze ott nem árult kimért bort, csak fent a hegyen a pincéjében. Fel vitt minket a  kocsijával, hogy ne kelljen követni a kanyargós úton (a kocsiban is sok-sok katica :( ). Nagymamám is velünk volt, nagyon élvezte, mi meg keresztanyummal féltünk, hogy mi lesz ha drága lesz, mi lesz ha nem hoz le minket stb :D De aztán jól jártunk, mert a bor olcsó volt és finom (végig kóstoltuk az összes borát, ami 3 félét jelentett, de így is elég volt... :D). A pince, mint megtudtuk elég régi, 500-600 éves, és egy gróf tulajdonában volt régen. :) (Hogy melyikében, arra nem emlékszem... :/) Borzasztóan benőtte a falakat a penész, bele is nyúltunk párszor. Lent a hordóknál meg a látogatók "ajándéka", a vastag penészbe belenyomott pénzérmék. :)